Kihalt a szeretet..

Kihalt a szeretet a világból,
kihalt a jóság a világból,
nincs már megértés 
nincs már becsület, 
az a hibás ki teljesen őszinte.

Hova fajulnak még a dolgok? 
Mire fel csapunk ekkora port?
Kinek akarunk bizonyítani,
ha nem magunknak?
nem magunknak..:
hanem egymásnak.

Kinek van szebb képe a falon,
kinek van gyorsabb autója a placcon,
kinek a nője esztétikusabb,
mindegy ha meg is szólal...

Felszín ez már teljesen,
selejtek mutatják az épet,
"nézd, hiszen szép ez!"
De belülről a féreg rág,
tudja ő, rég tudják már..

Azért ilyenek,
nem kell a szeretet,
az űrt kitölti minden más:
becstelenség, aljasság, képmutatás..
S ha tiszta lelkű vagy, bemocskolják:
ne teremjen az ugar csodát!

Kihalt a szeretet, s nem is lesz soha
nem reménykedem, nem, már soha,
hiába nőttem eddig tisztán, én ostoba..
Vess magadra, s ne szeress,
 így leszel megbecsült, csak taposs,
ez kell nekik, s nem a csoda.