Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Kidőlt fa
chillly24• 2020. december 19. 16:50 • olvasva: 197
Kidőlt fánk agancsai tépnek,
Mit nekünk ültettél el télre,
Bőrömön vérem serceg,
Mondd, ezt hogy tehetted?
Fehér kontra vörös,
Jól mutat,
Mint lelkünk
Egymásbafonódva.
Ajkam elharaptam,
Bár te csókolnád véresre,
Nem hagynál időt
A kínzó gondolataimra.
chillly242020. december 21. 11:50
@Mikijozsa: meg kell találni a párját mindennek :) köszönöm! :)
Mikijozsa2020. december 21. 10:32
a természet visszatükröz sokmindent sajnos ... gratula a vershez
chillly242020. december 21. 09:56
@negyvenkilenc: köszönöm szépen! :) igen, szép kép, innen lestem el, de még csak most használtam talán először.. :)
@skary: igen, kiborult a kondér. Én már csak ilyen pofá(n) kat döntögetek.. :)
skary2020. december 20. 07:49
má mögin kiborítottad a fánkot? :)
negyvenkilenc2020. december 20. 06:18
Ez az agancsos ágszimbólum annyi gazdagságot hoz a versbe! Egészen egyetemes, mitikus képzetek felé nyit utat, hogy aztán szót ejtsen többet róla, csak a vér vörösén villanjon fel a gondolat. Remek vers!
chillly242020. december 19. 18:07
@Törölt tag: elkerülhetetlen.. Köszönöm! :)
@legland: a tűz olykor fáj..! :)
legland2020. december 19. 18:03
Tüzes vers, gyújtogat, éget, fáj!
Törölt tag2020. december 19. 17:59
Törölt hozzászólás.