chillly24 blogja

Itt álok a változás aranykapujában,
előttem fényár úszik, míg mögöttem homály honol.
Nem tudom mit csinálhatné, hisz egy embernek
így vagyok jól ahogy vagyok,
de szükségét érzem a változásnak
mellyel talán nem lennék boldogtalan.

Hallok hgalk muzsikát sállatbőgést egyszerre,
hogy e két világ mennyire összezavar engem.
Nem tudom mit csinálhatnék, belépjek vagy
hátranézzek? Mind a kettő ijesztő
mégis biztonságotkeltő.

Ha belépek a fénybe a változás vihara
végigmegy testemen, elfújja a homokot, s csak
azt hagyja meg, mi igaz s tiszta.
Nézem e megfoghatatlan anyagot,
kezem eljátszik vele. Ízlelgetem, kóstolgatom,
és rájövök hogy nekem nem az az életem.

Az én világom homályos, mégis világos.
Világos annak ki megért egem, sötét annak
aki meg csak ismer engem.
Nem változok, tudom, "te makacs öszvér".
De így van szüksége rám a világnak,
hogy így segítsek másoknak.

Szeged,2009.04.28. 7:40

Mindenki csak sürög forog
mindenki izgatott,
várja a nagy eseményt
sehol sem látni rossz kedvű egyént.

Miért vagyok hát boldogtalan?
Szeretem a magányt,de nem azt
amikor az ember haszontalannak
s feleslegesnek érzi magát.

Mindenki vidáman fecserész,
boldogan kiáltja: na, még egy kép?
Összeállnak mosolyognak, s kész a kép.
Megnézik nevetnek,
nahát itt nem is oda figyelek...
Nézelődnek jobbra balra,
mire egy hang szól: kész a vacsora!

Elindul a nép, én velük megyek.
De nem érzek velük egyet.
Nem vagyok a csorda tagja,
nem is leszek soha az.

Szememmel úgy érzem látok.
Kezemmel úgy érzem tapintok.
Fülem apró neszeket is meghall.
Orrom mint a jó szakácsé, mindent megérez.
Nyelvem, szám minden ízt megismer.
Szívem, mely repes mint a denevér, ha eljő az est
mert tudatom érzi hogy velem vagy most.
Ilyenkor szemmeml téged látlak,
bár nem tudom hol talállak.
Kezemmel bőröd símogatom,
hogy érezd szívem szívedbe itthon vagyon.
Fülem hallja szaggatott szuszogásod
s néha olyan mintha hasonmásod
nézne engem, mit már minden férfiben látok.
Ott vagy mindben. Az összesben!!
Barna szemek, hova legyek?
Ápolt rövid hajad, mintha zselével állítanád be;
erről is ki jut az eszembe? Te.

Nézem a tükröt. Visszanéz valaki,
de nem tudom hogy ki.
Boldog mosollyal az arcán,
csillogó kék szemek
foltokban meztelen váll,
de nem magát nézi, hanem a hátteret.
Ott suhant egy alak.
Vajon téged láttalak?
Bizony téged, mást senkit,
hisz nem tudok szabadulni tőled.
Nem tudok, nem is akarok, mert én így vagyok boldog.
Boldog vagyok, mert tudom,
hogy nem csak egy nő vagyok neked,
hanem annál sokkal több.
Mint egy múzsa adom az ihletet,
és versek adá adom az ívet.
De én mit kezdjek magammal?
Ihletem alig, szavaim fogyásban
de írok amíg bírom akár hibákkal.
Mert szívem nem nyugodt ha nem csinálom.

Szeged, 2009.04.23. 14:30

Csak szavak...

Csak szavak folynak ki tollamból,
pont mint a tavak, amelyekből kis csermely folydogál.
Nincs értelme, csak rímek sora,
nincs tartalma, csak szerelmes szavak.

Minden csupa szabály és felszín,
nem érezni, hogy költő-e ki ír.
Csak egy tinédzser, ki örül hogy nem sír
S szavakba önti azt ahogy él.

Nincs benne értelem, nincs benne logika
Csak üres szavak és csip-csup vágyak.
Szeretnék szárnyat adni a világnak,
de nem látom hol teljesülhet a vágyam.
Szerelem? Szenvedély? Kesergés? Megszűnés?
Nem tudom, de szeretném, s egyszer majd mind bizonyítom.

Marad hát nekem az, mi én magam vagyok,
elkezdeném, de mire kezdem,
már rég befejeztem.
Mi légyen hát mondd! Mit csináljak hát?
Írjak, költsek, s hallassam a lant hangját?
Vagy hunyjam be szemem s fordítsak hátat?
Talán...

Újjászülettem Édes.
Újjászülettem lásd,
új a kezem, a lábam
de ezek csak régi fényükben
tündökölnek tovább.
Új a szívem. Új a szívem nézd!
Hisz ezt Te is látd Kedves.
Úgy születtem újjá,
akár a főnix a hamvaiból,
Úgy születtem újjá, mint
a vízcsepp az égben születhet újjá.
Újjászülettem, mert megtaláltalak
magamban és újjászülettél bennem.
Testünk külön-külön, más utakon időzik,
míg lelkünk egybeforrott
amióta csak megismertük egymást.