chillly24 blogja

Szerelem
chillly24•  2009. július 22. 20:02

Talán mégis?

Agyam forog mint a mókuskerék
szívem furcsán zakatol, mint egy üres gép...
Hallottam hírt rólad, hogy mégis érdekellek
örülnék ha nem hazugság lenne
s a szemed s szíved enyém lenne...

Tudom önző vagyok és balga
mert csak magamnak akarlak
de a remény mit ma kaptam tőled
visszahozta szerelmem az élők napjaiba...

Talán mégis viszonzod szerelmem?
de talán jobb nekünk még így tán,
hogy egymás nélkül tengetjük napjaink,
hogy majd egyszer beteljesedhessen egyből szerelmünk.

Talán mégis csak érted dobog a szívem olyan furcsán
s a te gondolatoddal fekszek s kelek minden nap már
várom a jeleket mit csak te küldesz nekem
és azt a percet, amikor átölelhetem egész lényed...

chillly24•  2009. július 19. 22:12

Mi volt ez?

Mi volt ez?
Egy vágy mi fellobbant?
Egy érzés mire azt hittem igaz?
a remény mely már el is szállt,
mint egy kaland mi kis idő után már továbbáll
mert nem kersel sem írsz
de akkor jól érezted magad, most sírsz?
biztos nem sírsz jól vagy azt gondolom
s menekülsz előlem úgy látom, sőt tudom!
mégis mélyen hiányzom neked érzem...
hagysz magamra így is egyedül
s nézed hogy hogy sorvadok leplezetlenül...
vágyam még mindig ég,
de szemem már nem már nem emlékszik rád
csak a szívem s a lelkem minek szüksége van rád!
újra kérdem: mi volt ez?
egy vágy mi fellobbant?
egy érzés mire azt hittem igaz?

chillly24•  2009. július 17. 20:31

Nem láttalak...

Nem láttalak már régóta,
mi pontosan két napot tesz ki ma óta.
Nem hallom a drága hangod,
mi egyszerre korbácsol fel és nyugtat.
Nem érzem a közelséged,
mi engem úgy megéget...
Nem láthatom tiszta szemeid,
mivel oly szenvedélyesen pásztáztál mindig végig
s nem tudom mikor láthatlak legközelebb
de félek, addigra a tűz lentebb ad szerelmem...
a tűz kihuny, mert nem lát téged,
nem érzi az élet értelmét, nélküled.
ha nincs ki életben tartson a szerelemmel
akkor már nem érzem a nap melegét mi símogat engem...
mintha te lennél és éreznéd: bársony bőröm puha érintését
tekintetem szenvedélyes tüzét, mi téged elragad
s hasonló gondolatokkal nézel vissza mint én magam...
vágyom ajkaid lágy érintését, s a kezed finom rezdülését
a könnyűívű hátamon, mi elég ahhoz hogy örökre hozzád láncoljon...
de csak képzelgés mind ez, s nem jutok sehova
mert még csak beszélgetni sem tudunk soha...
én dolgozom, neked társad van
úgy érzem szerelmem egyelőre társtalan...


Tiszaalpár, 2009.07.17. 20:30

chillly24•  2009. július 15. 20:20

Szeretlek vagy mégsem?

Szeretlek vagy mégsem?
Hogy lehet így beleőrülni éppen...
Gondolataim körötted keringenek,
de én magam csak csendben legyintek
mert félek a jövőtől, mi nem közös lesz
s félek attól hogy egyszer teljesen elfelejtesz
pedig bennem már a tűz egyre hevesebb
s nem vagyok képes fékezni ezt
te vagy ki képes lennél mindenre
te vagy az akiért a szívem oly hevesen ver...
Félek nem érem meg a holnapot
félek nem látlak egy darabig most...
Hisz holnap s holnapután nem láthatlak,
a szívem törik össze a nagy bánatban...
őrült vagyok hogy ilyet érzek
s már nagyon régóta hatalmasan vérzek
de te lennél sebemre a hintőpor,
mi a folydogáló vért gyorsan összefog...
te nem vagy roncs mint ami én vagyok
de érzem a nagy vágyadat mi téged hozzámköt...
foglyod vagyok, aki szabadulni nem akar
a börtönöd falát csak halkan símogatja
kezeit tördelve kérleli a mennyet hogy sorsa jobb legyen
a börtönből fentebb kerülve végül a toronyszobában lehessen
s kerüljön a te fekhelyedre rongyok közt akár véresen
majd tested melegével melegítse magát kebleden
mint hű kutyád a legkutyább idő kedvese...
Szeretlek vagy mégsem?
Hogy lehet így beleőrülni éppen?


Tiszaalpár, 2009.07.15. 20:20

chillly24•  2009. július 15. 20:07

Foszlány egy szerelemről?

Csak gondoklodok, hangot ki nem adok
csak nézek a semmibe, s tudom holnap nem vagy velem.
mégis csak rád gondolok,
de tudom hogy nem lehet, mert összetörnéd a szívemet...
Én mégis rádbíznám azt, akármilyen rossz voltál is, ma
már nem vagy az ki akkor voltál...
Csak szenvedek kínok között, mert tudom hogy nem lehet:
neked életed van, nekem senkim
ilyenből pár nem lehet
mégis látom a szemedben, hogy máshogy látsz
akár milyen furcsa, a szívembe hatoltál...
Szeretlek, de mégsem, mert ez nem szerelem csak késhegynyi
a mámorból, mi magunkat hajtva egymásba belénkhatol...
látom olyan vagy mint én, de mégsem,
mert míg én a kislány voltam, te már a pokol tüzében égtél
s mégis hasonlók lettünk, hát lépjél...
mikor megsimogattad a hátam a borzongás futott át,
sosem éreztem még eddig sráctól így ilyen hamar már...
furcsa vagy és különleges, és vágyom rád,
remélem te is így szeretnéd, mert ha nem
már csak a boldogtalanság mi táplál...


Tiszaalpár, 2009.07.15. 20:05