chillly24 blogja

de szeretnék szerelmes lenni Istenem...
Tudom, hogy ez kín, de ismerem...
Most mégsem tudok szerelmes lenni,
miért van ez így velem?
Kiégtem? Vagy rosszabb lettem?
Nem hiszem... de akkor mi a bajom nekem?
Várok amíg csak tudok,
remélem, meg nem gárgyulok,
és nem csak vonzalmat érzek majd,
hanem kín-keserves - édes szerelmet...

Csak Te vagy, ki eszemet ennyire elveszi,
csak Te vagy az, aki ilyen hatást fejt,
hogy mindent - még a rosszat is - szépnek hiszem.
Veled sokkal lesz majd az élet,
remélem ez így lesz ameddig csak élek.
Csak Te vagy az, aki szemem felnyitotta,
s ezért hálás is leszek csak Neked mindörökre.
Csak a Te szerelmed az, mi engem felhevít,
nem szólván a szavakról, miket nekem írsz.
Minden pillanatban olvadok, ha Rád gondolok,
kezed érintése mától már nem csak gondolat.
Örülök, hogy láthatlak s hogy érezlek!
Hall/gat/om fülemben, szívem minden egyes dobbanását,
s közben érzem, hogy egyre közelebb vagy hozzám.
Szerelmed bennem életre keltette vágyaimat,
melyek már egy hónapja csak úgy szárnyalnak.
Mind közül csak egy lebeg a szemem előtt:
Húzz magadhoz gyengéden, ölelj át szorosan,
majd adj egy csókot óvatosan!

Tiszaalpár, 2009.05.06-10.

Már várom azt a percet,
hogy remegő kezemmel
magamhoz öleljelek,
Már várom azt a pillanatot,
hogy rebegő hangom
köszönhessek neked.
Már várom az,
hogy szívem majd akkorát dobban,
hogy Te is meghallod azt.
Már azt a napot,
ahol szerelemünk végre beteljesedik,
s a sors örökre egymáshoz köt bennünket.

Önmagam színfoltja vagyok,
de nem úgy mint a tévében a nagyok.
Mindig csak egy színt mutatok,
de ha belém látsz, látod hogy színes vagyok.

Színes, mint a szivárvány,
amiben te sem látsz mindig tisztán.
Vagy legyek gömb netán,
hogy láthasd mi mennyire különb tán?

Szép szín a sárga, a kék
ilyenek például a cinegék.
Vagy haragoszöld és mély bíbor,
mint a királyi fekhely, minél nincs jobb.

Türkiz, narancs, opál;
nagyon dobog a szívem már.
Tarka, fekete, barna. Barna...
Már megint eszembe jutottál!

Látom, mint egy álom:
testeink egymás mellett,
közben színek keverednek.
Szállnak a vörösek, a lilák,
Isten veletek ti rossz hibák!

Fejem mellett a kékek,
óhh, azok az esték de szépek!
Lelkem örömtáncot jár a színekkel,
s felkérsz egy táncra a szíveddel.

E tánc az élet, s szíved nem ad kételyt,
táncolok hát veled addig,
amíg a szemem lát;
Mert ha egyszer vak leszek és nagy beteg
rádbízom magam életem.

Nekem csak a te táncod kell,
amit akarok a jövőben s jelenben,
mely nem csupán a színek tánca lesz,
hanem maga a menny.

Helyünk olyan lesz mint a bíbor színű díszpáholy
s emelt fővel ülhetünk az előadáson.
Szíved majd szívemmel együtt ver,
s nem fogsz te sem elengedni engem;
mert ez a darab az, amit csak egyszer
láthatunk, és aztán minden vérhevítőbb lesz.

Nem csak a színek,
hanem a testek is egybekelnek,
a vágy forrón lüktet benünk
s a színek még tüzesebbek lesznek.
Velünk együtt vágtatnak s éreznek,
hogy aztán vágyaikat beteljesítse a végzet,
és mi felszabadulva s pihegve lássuk,
hogy a színek már rég lepihentek.

Utána mámoros hangulatban melléd bújok,
adok sok kis csókot, megcirógatom a hajad
s mondom majd halkan füledbe sutogva:
Köszönöm a táncot, köszönöm a színeket,
és én már mindig csak Téged akarlak!!

Szeged, 2009.05.06. 13:07

Vigyázok Rád Édesem
avagy a virág, a Nap és az Esthajnalcsillag története

Szeretlek én Kincsem, ó nagyon Téged,
Olyan vagy nékem, mint égen az Esthajnalcsillag.
Mielőtt leszállna az éjszaka,
Csak Te ragyogsz nekem a homályban.
Utánad feltűnik vagy száz apróbb csillag,
De csak Téged látlak, drága Esthajnalcsillag.
Az éjszaka már kibontotta sötét szárnyait
Csendes szuszogás hallatszik,
Ilyenkor jó, ha magam vagyok itt.
Magam vagyok, mert még nem vagy velem;
De várom már azt az időt, Szerelmem!
Várom, hogy újra csak Téged láthassalak Csillagom,
Hiszen a Nap előtt is Te vag, ki még látható, Csillagom.
Hasad a hajnal, a szürkület felszáll,
Nem látlak már édes Bogárkám.
De a Nap aki látja a bajomat, rámmosolyog és noszogat:
'Ejj, Te kis virág, miért búsongsz?
Hisz Te vagy az egyetlen, aki mindíg mosolyog.'
A kórók a földön mind grimaszolnak,
Míg a virág felismerri egyetlen szerelmét a Napban.
'Hogy lehetsz hát itt Szerelmem?
Az előbb még a csillagban láttam szép lelked, Lelkem.'
'Te drága kis virágom,
Úgy szeretlek Téged ezen a világon,
Hogy éjjel-nappal vigyázok Rád egyetlen Drágaságom!'


Szeged, 2009.04.16. 22:28