chillly24 zavaros élete

Szerelem
chillly24•  2009. május 6. 13:34

Önmagam színfoltja vagyok...

Önmagam színfoltja vagyok,
de nem úgy mint a tévében a nagyok.
Mindig csak egy színt mutatok,
de ha belém látsz, látod hogy színes vagyok.

Színes, mint a szivárvány,
amiben te sem látsz mindig tisztán.
Vagy legyek gömb netán,
hogy láthasd mi mennyire különb tán?

Szép szín a sárga, a kék
ilyenek például a cinegék.
Vagy haragoszöld és mély bíbor,
mint a királyi fekhely, minél nincs jobb.

Türkiz, narancs, opál;
nagyon dobog a szívem már.
Tarka, fekete, barna. Barna...
Már megint eszembe jutottál!

Látom, mint egy álom:
testeink egymás mellett,
közben színek keverednek.
Szállnak a vörösek, a lilák,
Isten veletek ti rossz hibák!

Fejem mellett a kékek,
óhh, azok az esték de szépek!
Lelkem örömtáncot jár a színekkel,
s felkérsz egy táncra a szíveddel.

E tánc az élet, s szíved nem ad kételyt,
táncolok hát veled addig,
amíg a szemem lát;
Mert ha egyszer vak leszek és nagy beteg
rádbízom magam életem.

Nekem csak a te táncod kell,
amit akarok a jövőben s jelenben,
mely nem csupán a színek tánca lesz,
hanem maga a menny.

Helyünk olyan lesz mint a bíbor színű díszpáholy
s emelt fővel ülhetünk az előadáson.
Szíved majd szívemmel együtt ver,
s nem fogsz te sem elengedni engem;
mert ez a darab az, amit csak egyszer
láthatunk, és aztán minden vérhevítőbb lesz.

Nem csak a színek,
hanem a testek is egybekelnek,
a vágy forrón lüktet benünk
s a színek még tüzesebbek lesznek.
Velünk együtt vágtatnak s éreznek,
hogy aztán vágyaikat beteljesítse a végzet,
és mi felszabadulva s pihegve lássuk,
hogy a színek már rég lepihentek.

Utána mámoros hangulatban melléd bújok,
adok sok kis csókot, megcirógatom a hajad
s mondom majd halkan füledbe sutogva:
Köszönöm a táncot, köszönöm a színeket,
és én már mindig csak Téged akarlak!!

Szeged, 2009.05.06. 13:07

chillly24•  2009. április 17. 22:32

Vigyázok Rád Édesem

Vigyázok Rád Édesem
avagy a virág, a Nap és az Esthajnalcsillag története

Szeretlek én Kincsem, ó nagyon Téged,
Olyan vagy nékem, mint égen az Esthajnalcsillag.
Mielőtt leszállna az éjszaka,
Csak Te ragyogsz nekem a homályban.
Utánad feltűnik vagy száz apróbb csillag,
De csak Téged látlak, drága Esthajnalcsillag.
Az éjszaka már kibontotta sötét szárnyait
Csendes szuszogás hallatszik,
Ilyenkor jó, ha magam vagyok itt.
Magam vagyok, mert még nem vagy velem;
De várom már azt az időt, Szerelmem!
Várom, hogy újra csak Téged láthassalak Csillagom,
Hiszen a Nap előtt is Te vag, ki még látható, Csillagom.
Hasad a hajnal, a szürkület felszáll,
Nem látlak már édes Bogárkám.
De a Nap aki látja a bajomat, rámmosolyog és noszogat:
'Ejj, Te kis virág, miért búsongsz?
Hisz Te vagy az egyetlen, aki mindíg mosolyog.'
A kórók a földön mind grimaszolnak,
Míg a virág felismerri egyetlen szerelmét a Napban.
'Hogy lehetsz hát itt Szerelmem?
Az előbb még a csillagban láttam szép lelked, Lelkem.'
'Te drága kis virágom,
Úgy szeretlek Téged ezen a világon,
Hogy éjjel-nappal vigyázok Rád egyetlen Drágaságom!'


Szeged, 2009.04.16. 22:28

chillly24•  2009. április 15. 11:30

Drágám...

Drágám.
Te vagy az, aki az életet jelenti.
Drágám.
Te vagy az, aki a boldogságot jelenti.
Drágám.
Te vagy az, aki a szívem felét jelenti.
Drágám.
Te vagy az, olyan vagy, mint a herceg a mesében,
akire a királykisasszony örökké vár,
az aki szerelme tüzével azonnal a várba talál.
Drágám.
Te vagy az én hercegem,
Te vagy az, akire örökké várnék egy szobába bezárva.
Drágám,
Te vagy a minden számomra!



Szeged, 2009.04.14. 22 óra körül

chillly24•  2009. április 15. 11:23

A szerelem tünetei

Nehezen múlnak a percek,
Nehezen telnek az órák,
mert nem vagy velem Édes.


Rohan az idő, fut, szalad
s gyorsan tovahalad,ha tudom,
hogy nem vagy velem Kedves.


Mindig csak egy kérdés
kering kis fejemben:
Mért vagyok beléd ennyire szerelmes?

Mert mikor eszembe jutsz
felragyogok én,
s testemminden egyes
porcikája porig ég.
Testem lelkem belső lázban ég,
s ha nem jössz - Szívem -
örökre eltávozok én.



Szeged, 2009.04.14. 23:14

chillly24•  2009. április 9. 19:34

Részlet a Patch Adams című filmből

 

Nem úgy szeretlek téged, mintha rózsa, topázkő
vagy égő szegfü lennél, mely tüzes nyilakat szór:
úgy szeretlek, ahogy vak, mély homályban leledző
dolgok szeretik egymást, lélek s árny közt, titokban.

Úgy szeretlek, akár a növény, mely nem virágzik,
és virágai fényét magába rejtve hordja,
szerelmed tette, hogy testemben él sötéten
a fojtó, sűrü illat, amely felszáll a földről.

Szeretlek, nem tudom, hogy mikortól és mivégre,
gőg és probléma nélkül egyszerűen szeretlek,
így szeretlek, mivel nem tudok másként szeretni.

csak így, csakis e módon, hogy nincs külön te, nincs én,
oly közel, hogy enyém a kezed a mellemen,
oly közel, hogy a pillád az én álmomra zárul.

 

 

 
1...8910
 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom