chillly24 blogja

azt mondom halál
te azt mondod nem!
én azt mondom vég
te azt hogy hallgass!

én éreztem rajtam
te felednéd a borzalmam
és sajnálsz
de ne tedd, most én mondom: csitt!
higgy benne, élj neki mesélj
majd mondd meg neki hogy már nem hideg a tél

ha ezt te is érezni fogod
nem félsz már a haláltól
nem azt mondod hogy nem.
Nem rettegsz már a hibáktól...

Régi csengők tánca bong a fülembe
furcsa hogy a régi zenéket hallgatom egyre
s öregszem a zenével
már most gyűjtöm az esztendőket...

de mennyi van még hátra?
miért ilyen korán spórolgatni?
mondják sokan: fiatalság bolondság
Mondd, ezt mért nem követem
mért nem hagyom?

s csak csendben dúdolgatom andalogva:
a fáradt zenék régi porát
az akkori érzéseket, az újak viharát
a régi szép emlékeket s a jövőben hitt csodát!

egy maszkot hordok
nem is egyet!
sok százat
így mutatom arcom a világnak...
de én hol vagyok?
a maszk mögött?
nem...
én már rég nem ott vagyok...
valahol mélyen, a pokol alatt...
... ott vagyok...

Zöld fák peremén
és a világ végén
állok én,
a semmi szélén...

s csak várok A valamire
... de minek?

sírásra görbülő szemek
istentelen magas hegyek
rajtuk a semmi az ösvény
a világ ilyen fösvény...

kispórol mindenkiből minden jót
már csak a búcsúzásnál vagyunk jók...
zárkózott magány csodák vagyunk
miket egyesével kinyitunk
de ha új fejtörő kél a láthatáson
minden ajtót egyből becsukunk
hogy újra feszített erővel kinyissák
a hegyek alján
a semmi ösvény ajtaját...