chillly24 blogja

Már nem keresem szemed pillantását,
már nem érzem tested kívánalmát,
már nem látom tekinteted tüzét
közénk állt a hideg valóság.

Nem hallom édes suttogásod,
nincs téma amit boncolgatnánk,
benne vagy a teremben,
belém másztál teljesen.

Illatod kellemes bújásra késztet,
van itt szeretet, az is érzelem.
De elhalt a láng, parázs maradt csupán
és egyre halványul nálam.

Jó ember vagy, de úgy érzem kevés,
sokáig azt hittem te leszel az,
ki pont mellém ért,
de már nem érzem így, csalódott a lelkem.

Már kerülöm szemed villanását,
már nem álmodom közös élettel,
vágyom az egyedüllétre, a nyugalomra.
Már nem érzem hogy veled akarok maradni..

kedves vagy, rendes csendes
konfliktusra is terhes,
sok a nyugalom, kevés a vád
mégis van egy kis kavalkád.

Sérelmeid rejtve előlem,
riasztó körbe veszik a fejem,
lehet hogy boldog vagy de elnyomlak,
lehet hogy neked fáj?
nem mondod el,
nagy a csended
bár néha kitalálhatnám..

Elvágyódom más szirtekre,
kíváncsi vagyok a különböző szigetekre,
jó ember vagy, de kicsit áll az ár,
nem tudom merre menjünk,
előre vagy csak nézem hogy a lábad jár.

Haladni nem tudok most veled előre,
te vagy az oka vagy én magam?
Fiatal vagyok még vagy nem is akarlak már?
nem tudom miért ily fokú az ábrándozás..

Maradok melletted egyelőre társad,
csendben figyelem a lépteidet hátha látom
s észreveszem magam,
felébredek majd egyszer csak máshol.

Ma is Veled ébredtem..
rádöbbentem, 
hogy nem vagy mellettem..

Álom voltál csupán,
tudatalattim játéka,
nem tudom azért van-e
hogy gondolsz rám..

Nem tudom miért jössz vissza,
kísérted a beteg lekem,
összetörsz újra és megint,
csendben tűröm, szendvedek nesztelen.

Semmi baj, én mindig szerettelek,
nem tudom lesz-e máshogy,
csak maradjon a titkunk.

Látom a hálón,
próbálkozol mással,
hátha bejön,
s nem lesz olyan mint én.

Feladtam a célszalagnál,
visszautasítottalak,
 amikor már jobban fájt,
mert megijedtem hogy én leszek a fontosabb,
mert nekem te voltál a fontosabb..

Nem akarok elöl lenni,
nem akarok magasabb lenni,
nem akarok különb lenni,
csak támogatni.

De te most boldog vagy,
én is, csak veled álmodom.
Nem hagysz nyugodni,
lehet megérzem a változást,
anélkül hogy tudnám hol vagy..

Légy boldog, próbálj meg élni,
én is ezt teszem,
de néha szeretnélek nézni.
Jó a világháló minderre,
távolról figyelni,
s veled örülni.

Nem akarok híres lenni,
sem túl szép,
csendesen leélni az életem,
úgy ahogy belefér.

Nem vagyok se különleges, 
se egyetlen,
sok olyan van 
akivel közösködhetnék.

Kicsit magamnak szeretek lenni,
megjegyzéseket is csak belül tenni,
a világomnak megfelelni,
az idegen csillogásokat elkerülni.

Nem kell 600 követő,
de jó néhány ismerős,
nem szeretem a fényreklámot,
elég ha van egy kis családom.

Bennük legyen a bizalmam,
kinél már a fél életem,
rájuk számolhassak,
másra nem kell,
hisz ki akar idegen terhet..?

Ők jók lesznek, 
elbírják a terhem,
én meg az övéket tovább cipelem.
Baráti játék oda - vissza
olyan mint a telefon és a tokja.

Komorság, drága barátom,
egyedüllét, fenséges királyom,
némaság, hű szolgálóm,
miért nem értenek titeket e világon?

ha közétek férkőzöm, 
fel akarnak rázni,
mintha alvó volnék,
beteget kiáltanak.

Szükségem van rátok,
drága fellegek,
magasból némán lesni az embereket.

Megérteni felesleges fecsegéseik sodrását,
meglátni lényegét a társaság kiabálásában,
átérezni a balga társas lény forrását...

Hiába; nincs szükségem most mindezekre,
nekem csak csendre, rendre, elmélkedésre
kellene egy kis idő..

Néha az elme kér egy kis pihenőt, 
nem fér a sok új bent,
hagy ülepedjen a por ott,
ahol szélvihar söpört végig.

Feldöntött mindent,
érzelmeket és elveket,
a miket s a miértjét,
a hogyan s a mikéntjét.

Adj hát csendet néha,
legyen nyugalmad,
vonulj néha vissza
elméd felett legyen uralmad.

S ha ez sikerült,
újra kell a sok barát,
kell a felesleges szópazarlás,
kell az újdonságok felhalmozása,
hogy újra remeteként csendet kérjek,
s nyugalmat találjak.