chillly24 zavaros élete

Esőben úszik a fenyő,

Kivilágítva villog a tető, 

Jézuska odaszáll majd, 

Ahol nincs fény, nincs ajándék, jajj. 

Gyermekkacaj sivít, 

Lego a földön, 

Kutya is fürdik a kádban, 

Nincs most fehér karácsony. 

Zörög a szél, párját keresi,

De a keleti fertályon elesik

Az égig érő gazban, 

Nem csinál balhét, felkel halkan. 

Karácsonyfa körül villognak a szívek, 

Kiben kigyúl, hol elsötétednek a fények, 

Családi szeretet, s áldott béke, 

Mik összehozzák a népet. 

Odakint csak esik és fúj, 

Muszáj megbékélni magunkkal, 

S építeni valami kedves szépet, 

Szent karácsony hangulata érjen el

Még feketén is téged! :) 

Boldog karácsonyt! :) 

A sötétség este 

ablakomon bekopogott,

Halkan mint az eső,

Majd óvatosan beosont.

Figyelte ténykedésem, 

Örömöm a csendnek, 

Szívem ábrándjait, 

Készülődésem a lelkedhez.

Irigy volt ő, 

Mert nem ő az első, 

Kezemért nyúlt,

Eltoltam, 

Nem kellett. 

A paplan ölelését megvárod,

S melegedet kitárod, 

Elönt a szükséged, 

Drága sötétség, add nekem a lelked! 

Szerelmünk csak álmomban él, 

S hozzád húz minden estém, 

Nappal nem vagy fontos, 

Érzésünk örök, ezt tudom. 

Olvassz hát kegyedbe minden éjjel, 

Ha kell vigyél el tüzes szekéren, 

Mit szíved tüze gerjeszt, 

Segíts édes álomra hajtani a fejem!

Csillogás a kacathalmon,

Káprázat;

Ázott könyv alul, 

Áldozat, 

Minek a szavak vére hull. 

Fény a sötétben, 

Én vagyok, 

Szív a tengerben, 

Hányódik, 

S keresi pálmafás szigetét, 

A tiszta lelkedet. 

Kéz a kézért nyúl, 

Ki az őszinte? 

Vajon van még lélek, 

Ki nem önkényből fizet?

Kirágott naplóm szélét fogdosom, 

Te miért olvasod? 

Érző szíved vajon velem dobban? 

Vagy otthagysz meghalni egyedül a porban? 

Szárnyad lebben, 

Mellettem landolsz, 

Én vagyok a társad, 

Akivel mindig harcolsz. 

Puhán érkezel,

Pihéid némák, 

Kék tollad meglök, 

S hirtelen a földet látom. 

Csőröm megcsíp, 

Mit képzelsz te? 

Miért vagy ily bátor 

Ha hangod nem leled? 

Gondolataim üvöltenek, 

Értsd meg, odavagyok érted! 

S te csak hallgatsz, 

Cívódsz némán, 

Ötletem sincs miért ülsz ide rám. 

Cinke szemed olykor kacsint, 

Majd megrovón legyint,

S elszállni készülsz másik ágra, 

Így hagysz megint hátra. 

Érzelmeim vegyesek, 

Ketrecedbe zárva várom, 

Hogy velem együtt lássam, 

Nem hiába lépek feléd meztelen. 

De díszes tollhátad már ismerem, 

Nem tudsz újat mutatni benne, 

Mert ha lépek feléd, 

Te elbújsz háttal újra örökre.

Arcod pilláit nem láttatod, 

Csak a csendes bánatod, 

Vagy félreértettelek forró begyemmel, 

S feleslegesen vérzek a teljes szívemmel.

Nem leszek képeslapod,

Mi arcom imádatát árasztja

S ontja a beléd vetett hitét. 

Nem leszek a bánatod, 

Mi lelked gondját akasztja belém 

S lomhán telnek nélkülem a percek. 

Nem leszek gondod, 

Mi szó nélkül felüti fejét 

S nyomorgatja kicsiny lelked. 

Nem leszek szavad, 

Mi az égig repül, 

S minden felhőn elterül.

De leszek az emléked,

Az elhagyott bakid, 

A meg nem értett félelmed,

Ez vagyok neked, 

Egy cserbenhagyott képzelet.