chillly24 blogja

Ereimben lelassult a vér,

Már nem óhajtom mindig fogni a kezét, 

Néha csak szemlélem és várom, 

Hogy újra kebleim közt találjam. 

Ez lenne a békés szeretet? 

Amikor már nem az azonnal ad teret? 

Óvón féltve adni rá kabátot, 

Csókot adok az ajkára. 

Megértőn utánanézni, 

Ő az enyém s nem kell attól félni, 

Hogy holnap más kezeit keresi, 

Az én szívem neki dobog, s ezt szereti.

Kívánhatnék-e más egyebet,

Mint csókját ma este is, 

Simító kezét arcomon, 

Izzó testét hajnalunkon?

Cseppnyi álmom gördül arcodon, 

Tiszta, mint forrásból induló csermely,

Áthat sós íze ajkadon,

Karod átfonja alakom.

Időm tengerként dagad s apad,

Hol ontom a színes korallokat,

Majd élettelen fehér csontvázként várlak,

Miként a Holdciklus pereg: nem látlak. 

Álmom mély s gazdag, 

Elárulni nem merem, 

De te is benne fekszel, 

Mint érző szíved tenyeremben. 

Titkos lelkem rég neked dalol,

Te vagy csillagom az égbolton, 

Mi megfáradt lábamat vezeti előre, 

Bársonyos, mint kezed selyme arcomon.

Csendes vándorként ballagok, 

Békésen kísérlek az évszakokon,

A férfi vagy, s én a nő,

Lelkünkön nyílik tarka virágmező. 

Csak egy vagyok a sokból,

S valamilyen okból 

Írok, s veletek nevetek, 

Egy gondolat mit szeretni is lehet. 

Csak egy vagyok a sokból, 

Olyan mint a kosbor, 

Mi mező szélén s közepén is él, 

Ejj, éjszaka még itt a tél.

Csak egy vagyok a sokból, 

Ki emleget olykor,

De szavaimat nem lelem, 

Hajnali fagyok elhervasztanak. 

Olyan vagyok mint a kikelet, 

Mit minden nap vársz,

De csak akkor leszek az az egy, 

Ha szíved tényleg értem kalapál. 

Bámulom az unt fejeket,

Én innen el, nem mehetek, 

Pulzálnak járnak kelnek, 

Bánatot hoznak szívemnek. 

Mind csak álmatag, 

Éppen hogy élnek,

Pedig ha tudnák, 

Ma a cél is már egyedin terem.

Hozz szemükbe fényt Napsugaram,

Életunt embereket nem kedvelem, 

Próbálkozni lehet, de nem érdemes, 

Hiába sírnám tele értük a lelkem. 

Kenyerem kenem, a ma más lesz, 

Érzem hogy fáj, összegyűlt egy könny, 

Perlekedni nem kell, fejem leszegem, 

Kicsit még pihenek, helyettetek szédelgek. 

Egy vagy a sokból,

Ne feledd, 

Ha letépnek, 

Mint a hidra, új fej nő.

Ne élj egóból, 

A hírnév utolér, 

Hiába közelít a fény, 

Ez kártékony. 

Ápold kapcsolataid, 

Fényed különben elvész, 

Lehetsz bármily izzó csillag, 

Ha nem mosolyogsz vissza még. 

Mindenki pótolható, 

Még az is, akiről nem hiszed, 

Pöttyök vagyunk, aprók, 

Annyira vagy értékes, mint a napnyi törődésed.