chillly24 blogja

Csiklandós csukló
játszadozó csikó
szórakozó kezek
neveletlen gyermek
s még kevesebb komoly helyzet...

--------


váratlan helyzet
egy szemrebbenésnyi pillanat
illó képe párává mállik
s eltelik gyorsan a remény...

---------

kígyók közt gerincesként
az állat nehezen él
hát még az ember...
kérlek szoríts nekem
hogy sose legyek olyan...

---------


Néhány osztálytársam és tanárok  jellemzése

B.B.
hóember arc
azzal arányos test
ocsmány - negéd száj
ez vagy te...

K.A.

hazugság negédje
ajkadról folyva
ömlik belőled
hajthatatlan foglya

V.F.

író társam, őszinte hívem
jókedvű barátnőm
fantáziadús nő...
mégis néha túl... túl...
... vagy te...

M.B.

itt ülsz mellettem
azt hiszed szeretsz engem
de nem is simersz
csak sejtesz
s rám figyelmed nem ejted...

Tanárok

Sz-né

fizetett jókedv
feszülő - tépett
gönc
mi rajtad
mindig csüng
s hazudod a naiv jókedvet
mert te is
csak egy buta nő vagy itt
s untatod a rózsaszín
tanulókat...

G néni

vérmes tehén léptek
szőke kócos tincsek
nagymama arc, kéz, szem
te már csak Gizi lehetsz...

M. A.

tömzsi test, kurta bajusz
kerek szemüveg
mégsem Harry Potter vagy
csak a bohém jogtanár
aki beszélni is alig tud...
néha...

Gy. M.

cowboy csizma
klumpa papucs
feszülős bőrnaci...

hosszú szürke hajad lebeg
ha a folyosón az infó órára sietsz
S minden "sz.r" ha nem tetszik
filó órán is ez a tipp
bevésed mindenkibe
a szubjektív véleményedet...



V.A.

szőke rövid haj
vizenyős kék szem
te most egy tanár vagy...
tartanád az elsősegélyt
ha a sztori nem lenne fontosabb...


L.G.

van egy új beceneved
bár te ezt nem ismered
társaim elneveztek egy telefonnak
valahogy az LG nevet kaptad...



----------------------------------


azt hiszed hogy szép a világ,
nem léteznek a csip csup szarkalábak
tétova öregség veleje,
a fiatalság merémisztője
a felszínesség gyöngye
a lelkivilágod feneketlen gödre...

-------------------

sötét vércsepp cseppen egyre
lejjebb és lejjebb
amíg a földre nem esik...
végül leesik
a szívem meg összetörik
beletört a vérzésbe
a végtelen könnyezésbe...

----------

véres kés a sarokban nyugszik
a kezemből a nedű óvatosan folyik
szédülök, levegőt nem kapok:
egy pillanat múlva már halott vagyok...

----------

száradt koponya csonkja árad
elönti lassan az egész világot
s te is csak egy csont-csonk leszel
egy élő-halott alvajáró
egy lélektelen gátlástalan csaló...

---------------

halványuló emlékek
pillanatnyi élénk képek
mik lassan elfolynak a fejedből
mint a vizét vesztő forrásból...


-------

csücsülő csótány csórt csónakot
csak nem tudta hogy a csónak lyukas volt
s így sikítozva sapkáját susogva segítségért szólt
hogy a csücsülő csóró csótány nehogy vízbe fúljon...

----

lapszéli jegyzetek
cseppnyi percek...

Nem értem halk suttogásod,
mi néha olyan mint a sír:
néma hallgat,
mégis magában foglal valamit...

Te sem tudod mit akarsz?
Félsz a jövődtől ami talán közös?
Én félek...
Félek mert sok vagyok,
félek mert más vagyok!
és csak félek, nem lépek...

Mert lehet hogy neked unalmas vagyok,
vagy túl tiszta és kényes
gyáva és kétes,
egy tolvaj...
Igen,
tolvaj vagyok, aki embertől lop.
Egy olyan aki a legborzasztóbb...
Szívet lop majd szívet tör...
Igen, én ez vagyok...
És te?
Te mi vagy?...


Fának apró levele ősszel,
mi ha lehullott eltávozik örökre,
s a köd nedvével átázott foszló darab a télben?

Egy hulló porló csillag,
mi ha földet érne élne?
Vagy talán az én áldozatom vagy?

Mondd!
Ne hallgass!
Te ki vagy?
S én kid vagyok neked...?

Borongós őszi táj
fátyolos képek,
ez van most,
ez az amit érzek.

Képek,
de kétlem
hogy kéred,
hogy kérsz is bármit érte...
Nem.
Te csak viszed,
te csak lopod.

Mert ez vagy te,
a képlopó lelketlen szörnyem
s közben új képeket kecsegtetsz elém,
de vigyázol hozzád ne érjek még...
Még, még...

Mert fáj az érintésed,
mert te egy fájó ismeretlen vagy a ködből.
egy fájó semmi,
ami ha fáj, én is szenvedek...

Hát mondd:
akarsz még több is lenni?
Még több...?

Őrjítő csended keserves percek hadát hívja,
hogy legyőzzön az élet maga,
engem: egy földi halandót...

Ne a csendem legyél...
ne csak az...

Szemet szemért szemét szekér
szamár szakáll, szigorú szaktárgy...

Terhes teve, tipegő túra
totyogó téka toprongyos terepe
tátogó tócsa titkos taplóra tétvoán tömörült s tettetetten terült...

Álmos állkapoccsal ákombákom ággal
ágyat ágált majd állva átállt

s hátrált hátra hahotázva
hogy a jóember hason vágta

s sután sandított a sikító sárra
amely a cipője sarkát satnyán szétvágta...