Itt már a vég

A májusi eső megtisztít,

Tüzet olt és felhevít, 

Könnyeket hoz s dalra fakaszt,

Oda az áprilisi játék

Vérzik már a szív. 

A fájdalom sajgó, de bírom, 

Kezed metsző vágásait, 

Itt a szívem, még kellő vér áramlik, 

Pár mozdulat s a tiéd örökre. 

Dobd csak el, nekem már nem kell, 

Egy újabb vérző kacatot sodor a tenger, 

Csak figyelem az áramlását, 

Hagyom, hogy bánatom dallama járja át. 

Szép az ég, szikrázó kék,

Szemem elszürkült, már nem ég, 

Tüzed bámulja, oly szép volt,

De szívemre sötétet hozott. 

Éjem hontalan, fázik a lelkem,

Kezem hideg, reszket a testem, 

Ágyékod melege forrón izzik,

Vajon érzed, hogy elveszett a hit?

Záporom újra elered,

Könnyeim nyomán virágok nőnek, 

Szívem kitéptem, álmom sötét,

Itt hát a vég, itt már a vég..