Ima az éjszakához

Édes éjszaka, kérlek bontsd ki édes fátylad,
hulljon ránk e fátyol mint egy mennyei áldozat.
Takard el a szemérmetlent, tüzeld fel a szemérmest,
hagy legyen az éjszaka mindenki legjobb barátja.

Az árva, ki eltévedt gyorsan találjon haza,
kóborolni induló ifjúk sétáját kísérd magad.
Lopd meg a tolvajt, ki fosztogatni van oda,
adj neki mély sötétséget, melyet nem bír már soha.

Vigyázz az alvókra, ereszd rájuk köpenyed,
hagy aludják ki magukat mire neked kell menned.
Adj maroknyi csillagfényt a vízparton sétáló szerelmespárnak,
adj nekik romantikát és egy nagyon szép éjszakát!

Kérek álmot az álmodozók nyitott szemére,
az éjszakai tanulóknak meg nappali fényességet.
Időseknek hűvöset, kisdedeknek lágy meleget,
mindenkinek azt amit szeret.

Légy hozzám hű, drága éjszaka,
légy jó barátom s én naggyá teszlek majd.
Szeretnél inkább csendet s szép álmokat?
Rendben van, megadom! Álmodj
s én vigyázok az álmodra, a fátyladra,
csak hogy végre Te is kipihend magad... Álmodj ma!

Jön utána nővéred a csalafinta Nap,
ki fátylad szövetét szálanként szedi szét,
majd hajnali énekeket harsogva ébreszti
a vak emberek csodálatos éjjelét.   Ámen...