Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Időszakok
chillly24• 2011. szeptember 4. 12:52
félős remények óvatosan lépnek
szívemben csendben ott kuksolnak
halvány remény és magas félelmek
bár úgy tennék mindent ahogy érzek...
de még ahhoz túl korai
s megmagyarázhatatlan minden
maradok addig a régi
míg el nem felejt a múltam
de rabja vagyok a fájdalmaknak
s ki nem tudok lépni
sok idő kell ahhoz hogy fel tudjak épülni
bánatomat mégis néha jókedv szeli ketté
hisz vannak olyanok kik segítenek ebben
csak nem tudják hogy mennyire fontosak az én szememben
de ha már fontos, az lassan túl fontos és ragaszkodó!
magammal megfojtani őket nem akarom
s tartom magam ahhoz mihez lehet nem is kellene
hogy kicsit messzebb ülök a földön
s csak néha engedem hogy a mosoly kibújjon
chillly242011. szeptember 5. 09:36
Köszönöm Emi! :) olvasni fogom!
Mamamaci402011. szeptember 4. 20:11
azzal ne foglalkozz, hogy mi lesz később. A most a lényeg, mert nagyon padlón vagy! Írjál, minél többet, olvassál sokat, pl. a készülő könyvem első két fejezetét, a blogomban van a linkje!:))
chillly242011. szeptember 4. 20:06
örülök hogy tetszik, ezek szerint van más pozitívuma is minthogy könnyítek magamon...
apukámtól kapok szeretetet és arra még nagyon szükségem van, de majd hogy később kivel vagy hogyan pótolom azt még nem tudom...
Mamamaci402011. szeptember 4. 20:01
''s csak néha engedem hogy a mosoly kibújjon'' szükség van a szeretetre, de a túl sok terhes lehet. Most a páromnál talán megtaláltam az egyensúlyt, viszont kamaszlányomnál nagyon nehéz, ez a versed is tetszik!