Idő

Mindenki egyedi,

Különleges, tökéletes, 

Rendhagyó és állandó.

Nem ez volt a várható? 

Az idő csak folyik, 

Változik, keres, 

Átvág, mint egy zabolátlan ár. 

Másoknak egy csendes patak, 

Ahol a víz is csak csörgedez..

Mégis mindenkin átfolyik. 

Van akin észre sem veszed, 

Van akit teljesen áttervez, 

És van aki belevesz.. 

A színébe, a lelkébe, 

A veszteségbe, a boldogságba, 

A lehetetlenbe, az elérhetőbe.

Mindenki másra használja, 

Van aki fejlődésre, 

Van aki kesergésre, 

Nézzük a vizünket, 

S a múlandóságunk rémlik fel. 

Sokoldalú és összetett, 

Egyszerű és felfogható, 

Színes és fakó, 

Hangos és néma, 

Mint mi mind. 

Bámulom az enyémet: 

Még mindig zúgoldódik, 

Bárcsak elmúlna az örvény, 

S lenne helyette egy csendes tiszta ér! 

Ugyan hisz abból ki kér? 

Nem tudom, talán én? 

Ha lenne egy szép vized, 

Te milyenre festenéd?