Idill

fázós lovak zörögnek az úton
csontjuk fagyos, mint a bútor
ha kidobják és nem kell
állnak a hideg hóban előre meredve

nézd! Amott a fenyőfa szórja tűit
záport hullat maga alá míg tűrik
majd a meghitt karácsonyban leli halálát
a kislány vajon megkapja a babáját?

Villogó izzók díszítik a lelket
darabjai mind remegnek
s az arra járó ámulva mosolyog bambán
végül nem tudja becsukni a száját

Csimbókos kutyák várják a Jézuskát
morognak, csaholnak, loholnak mint a marhák
ha hajtják őket a legelőre:
az első eszik a legtöbbet végtére...

képmutatás morgás csendben alább hagy
most jön az igaz, az újévi fagy
mindenki kivillantja foga fehérjét
alkoholmámorban úszik az ég

Fél világ magáról megfeledkezve táncol
elunva a saját nevét viháncol
s fogadkozva bután áll egy év előtt
hogy ő bizony nem lesz olyan, mert ő...


Mégis. A tél a legidillibb környezet
a zúzmarás ágak s friss hó, élvezet
bámulni s járni -kelni benne,
őszintén csodálni a fehér köpenyű világot:
legyünk benne mi az igazi élő virágok!

Tiszaalpár, 2011.01.04.  19:19