hűűhaa

víz csordogál, alattunk a folyó
kéz simogat, reszketve hallom hangodat
majd belenézek a csodálatos szemedbe
s meg nem kérdem ki vagy te,
mert te vagy az, aki kell nekem!

minden kérdés nélkül mondom
hogy csak úgy rontom bontom...
irgum burgum medve lába
na meg a kis csintalan csikó farkacskája
egye meg a legyet a szellő
csak el ne hidd hogy a zöld eget verő...

s kérded hogy mért vagyok oly jó hozzád
óh, én ezt bárcsak tudnám...
elnevezlek én mindennek
ahogy te engem
sírva nevetünk a vicceken
a boldogságtól nem lát majd a szemünk
s elfelejtjük e csúf vandál világot
mit mind a ketten ugyanúgy sajnálunk...

hogy aztán együtt játszhassunk egy úri mesében
mit mi találunk ki röptében
mint a madarak a szárnyaláskor
repülünk, repülünk a boldogságon,
s a kis csintalan csikó is hazatalál
minden megtalálja azt amit kíván:
én téged talállak meg
mert már szeretlek!