Hullámzás

hullámok sorjázzák szegélyem
hol itt vagyok, hol ott
magam se tudom teljesen
mit hoz később a Teremtő
de személyem majd a hullámokon túlnő
s nem kell aggódnotok értem.

De addig maradok medúza
mi békésen lebeg
jön egy áramlat
hopp! mit is tegyek?
sodródom egyet, felfedezek
fiatal szívemnek eleget teszek

s hogy fent vagyok vagy lent
oly mindegy
ha lent is vagyok
rosszabb már nem lehet
én bírom a kutya hideget...

Amint vágyad felmelegít
         nyughelyemre visszafekszem
hisz szeretem a szereteted
de ha bántasz, az engem szétfeszít
s újra kalandozásba vágyom
nélküled
megint jönnek a sodrások, feledhetetlen
de ha örökre lent hagysz
már reménytelen...



Tiszaalpár, 2011.02.10. 23:15