Hullámok

Kavarog, kavarog a felszín alatt
felbukkan, örvénylik a szív alatt
keserű remény csillan agyamban.

Fejem érez, szívem véres
de a lélek féktelen szenvedélyes:
nem kérdez, nem magyaráz
nem keres választ, sem hadovál.

csak lüktet, vágtat, pulzál
élvezteti mélye vágyát
pillantásból olvas, röntgenként lát
nála nincs akadály.

Ó de az ész, mi néha elapad
kis folyású ér, hol hömpölygő folyam;
nem enged, visszafog és nem keres
hálóba zárja vérző szívemet.

Én vagyoka börtönöm,
a saját luxuscellám;
babusgatom az örgödöm
az omladozó váram teraszán...


Kiskunfélegyháza 2012.05.10.  08:16