Honvágy

Csak ülök, bámulok
figyelek, keresek,
de még nem találom.

Nincs még meg a megszokás,
nincs még meg a bizonyosság,
nem látom át még a mindent,
elborzaszt, ingataggá tesz.

otthon mindent ismerek..
otthon tudom hova mehetek,
otthon mindenki a keblére ölel és szeret
otthon már kitapostam az utamat.

Ismerem a fák lágy ingását,
számolom a másodperceket a zebrán,
tudom hol az eső elleni rejtekhely,
otthon mindenki szeret, mindenki vár engem.

De  az életemet már ide kötöttem,
elég messzire költöztem,
ahhoz hogy ne tudjam
kiben is bízhatok.

Szerelmem csak még érettebb lett,
de lelkem most még kissé retteg,
úgy érzem egyedül vagyok  ebben az új világban
ha nincs a párom itt, nincs senkim sem.

Elkeserítő gondolat ez a pánikomnak,
nem is vigyorgok így minden nap,
de legalább  a munka nap mint nap elfáraszt,
aludni már tudok fáradtan.

Hiányzik hogy ismerjek mindenkit,
Hiányzik hogy megöleljem a szeretteimet,
hiányzik hogy nevetve dolgozzunk nap mint nap
hiányzik a régi banda, na...