Holdfény

Kel a hold, nézem sárgás fényét

Gyógyír a csendemre a tücsökciripelés, 

Megbomlott a lelkem, eltörött,

Olyan vagyok, mint egy vakond, 

Mi a kertben épp kikötött. 

Szilánkjaim hullnak a mélybe szenvtelen, 

Sírok mélabúsan, magamban meztelen, 

Nem keres az, kiben titkon látom a mindent, 

Kipukkant a villanykörte a fejemben.. 

Sötét honol csak, a feketeség oltára, 

Minek szélén a hold fénye retten, 

De a gonosz burok teljesen betakar,

Elnyel a közöny, s nem enged már el sosem..

(Vakond, mélabú, villanykörte, közöny)