Hogy lehet?

Hogy lehet magunkat szeretni,

Közben másokat is észrevenni? 

Hogy lehet nem elszállni, 

S a földön maradva talpon állni? 

Nem beleszeretni az egónkba, 

S más bűvkörét elfogadva,

Önamgunkat adva keressünk, 

A hozzánk illő társat. 

Felhők alatt egy méterrel, 

A nap fényét élvezve, 

Nem a porban sírva, 

Hogy mi lett volna, ha.. 

Vajon talál mindenki társat? 

Miért oly nehéz néha egy párnak? 

Mi rontja el a szerelmet, a bánat? 

Bár csak szép oldala lenne a világnak.. 

De az egó nagyúr, 

Sokakat félrehúz, 

S elszállva fürödnek a porban, 

Mindegy neki, ő már jól van..

Hogy lehet mégis,

Magunkat és másokat szeretni?

Tisztán elfogadva nevetni, 

Nyíltan s őszintén érezni a világot, 

Ezt érzem, ez az, amit látok.