Halott szerelem

csontod csontommal furulyázik
koponyád koponyámmal fogócskázik
farokcsontunk a földből kilátszik
talpunk fölött a beton gurgulázik

nyugalmunk törött akár az élet
nem maradt semmink csak pár kukac kéve
meghaltunk egymásban néhány éve
s ocsúdtunk a földben, öntudatlan.

sírt már nem kapunk
jó nekünk így natúr
elástak a part alatt
s lábunk elé nőtt a járda

közben szerelmünket a férgek elrágták
imádják EGY testünk porhanyós húsát
hogy ízéből új parlag ébredjen
ezt érdemeljük ím könyörtelen.

hisz egykoron mi is azok voltunk
szerelmünk pirosban parkolt
s lám az igazság az életünkbe markolt
büntetésül kaptuk a közös halált.

Ám én nem bánom,
hisz veled vagyok,
lelkem melletted tiszta
s örökre veled maradhatok!

Kiskunfélegyháza 2012.01.30.   14:18