Hajócskám a vizen

Óriási óceánon csónakázom
lélekvesztőm kicsiny,
hatalmasak a hullámok.

Dobálnak azok jobbra balra, 
néha kicsit félre is nézek na,
vannak hajók körülöttem,
de egy sem vesz fel.

Van amelyik hívogat,
de hiába csalogat,
van már rajta hajótörött,
nem férek fel oda.

Van olyan hajó mi vonzó,
de úri hajó az,
nem mehetnék fel rá
egyszerűbb vagyok annál.

Hajózom tovább,
néha visszahúz az ár,
nehéz ez az árapály,
főleg ha szemben jön a vágy..

Vággyal szemben hajtani a legnehezebb,
de megyek előre,
nem engedek neki,
a becsületem vigyázz reám.

látok a távolban még pár csónakot,
van amelyik üres, 
s vannak hasonló menekültek.

Látom egy kettő nem is tekintget semerre,
csak megy tüntetően előre,
neki nem kellenek a hajók,
úszik a viharban simán önmaga.

Félek, mi lesz ha én is ilyen leszek?
Se nem jobbra se nem balra nem nézek,
s csak hidegen nézek majd az óceánt lesve előre,
nem lesz majd mi érdekel mellettem?

Vágyódom a kényelmes hajómra,
egy saját Fekete Gyöngyre,
az én kapitányommal,
aki kiment majd a csónakomból,
a kis kellemes csónakomból.

Addig megyek, haladok előre csendben,
figyelek majd szépen körbe,
de nem túl feltűnően,
kalózzal nem szeretnék találkozni a vizen..