Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Gondolatok a boldogságról
chillly24• 2013. május 25. 22:45
meghalni nem azt jelenti, hogy vége a világnak. Az elmúlás csak egy új kezdet, egy új építmény alapja, amit már rég eldöntöttél hogy felépítesz... mégis.. minden szakítás után, minden kapcsolat megszűnése, halál és csalódás után az ember sajnálja magát, sajnálja azt hogy nem lesz ott az az ember akit megszokott; nem lesz ott az aki istápolja vagy épp belerúg nap mint nap - kinek mire van szüksége - és saját magának kellene megoldania a problémáját. De ez nem fog menni. Ez nem fog menni, mert a emberek nagy része megelégedik a felszínnel, megelégszik azzal, hogy talál helyette valaki mást aki babusgatja és jópofizhat vele. Ez a boldogságuk. Mily primitív boldogság is ez.. Bár tudná az ilyen ember hogy sokkal boldogabb is lehetne...
skary2013. május 26. 10:57
persze..kell valami mindenkinek..és a primitív dolgok a legynagyszerűbbek :)
csillogo2013. május 26. 07:13
A felszíni boldogság mindig oly gyorsan elillan és ritkán ad tartós boldogságot - nekem is több kell - többre vágyok és tudom a kitartás és az alázat megtermi majd gyümölcsét!
Édes lesz leszakítani!:)
Akkor érzed,hogy boldog vagy és kiegyensúlyozott, ha a ''hintád'' minden különösebb történés nélkül mindig középen megáll és spontán - mosoly fészkelődik az arcodon!
Lehet mások nem értik,de te tudod...az Okát!