Fülelni

Betonba nőtt oszlopok,

Tetején a Hold morog,

Hisz a vezetékbe gabalyodott.

Oldalvást házalog megint,

Ahogy kavarodik a porszem, 

Álmos autók savanyú pöffentése int.

Viszem az ernyőt,

Előítélet zivatar ellen, 

Csak folyik a csapból felém, ellep.

Búsonganának nagy magyar apáink,

Mi az, miért küzdöttek, legyint

A mai magyar megint.

Ráérünk még magunkat formálni,

Majd kezdi ő és ő, próbálni 

Életben maradni, oltári..

Fárasztó mások szemetét kerülni,

Jó lenne csak felülni, 

S egyenesen menni,

Nem pedig mindent is: fülelni.