Földig ér...

Földig ér a fűz szoknyája,

Olyan mint egy puli bundája, 

Eltakar titkot, szerelmet, 

Csókot, ölelést, félelmet.

Lehet én is itt ülnék veled,

Így eltakarnám világtól érzelmem,

Csak a most létezne, 

És a vágytól heves kezed. 

Vajon ifjú szíved meddig keresne? 

Nem lennék túl vén neked?

Arcom gödrei lassítanák szíved, 

Biztos, hogy én kellek neked? 

Sok kérdés mind egy fűztől, 

Ne is válaszolj, csak takard el 

Törzsed keblén heverőket, 

Rejtsd el érzelmeim mellé őket!