Fiatalságom

Mint valami mágnes
mint mikor a vastelepre ér
megmozdul úgy mindenfelé
s őfelé mindenki
na ez van most: a mindenit!

Fordulnak utánam az emberek egyre
de nem menekülök ám el messze
csak bolondítom az eszetlen fehérnépet
ilyen kis mocsok térképet...
Mégis... rendes vagyok és normális
össze nem keverem a szálakat

csak élek s evezek a vizemen
hátha nem jutok el a vízeséshez
mert patakom vize igen csendes
de rengeteg köröttem a pisztráng: sebes
s kacinfántos ugrásokkal képráztatnak...
hmm: milyen szép...

hát ez az élet pozitívabbja?
már értem miért van minden öreg kiakadva...
s ez bennem van és lesz még egy darabig
amíg talán meg nem találok valakit...
a fiatalság kútjában rengeteget képzeve
indulok neki a felfedező utamnak,
s igen: hirdetlek!
szeretlek fiatalság!
s hagyj majd akkor el ha eleged lesz belőlem...
de addig szeress te is engem!
Köszönöm!