Felszín vagy mélység..

Megfakult magány szállt fejemre,Beterít mint lágy kendő, s nem ereszt,

Velem is vagytok, s ellenem

Bármit megtennék hogy ne így legyen..

Kellek neked, de hogyan?

Szabályaid önzők, alaptalan..

Hacsak nem a magad hibáidat félted bennem,

Én nem te vagyok, hidd el nekem.

Mire kell az ego? 

Az égbekiáltó makacsság?

Falra festesz alaptalan,

S te vagy az ki farkast kiált?

Nem vagyok tutujgatnivaló bolond,

Nem leszek méltatlankodó céda,

Nem voltam sosem luxuscica,

Beérem mindig azzal ami van..

te erőszakolsz rám, minden neked kellőt,

Azt hiszed hogy élvezem a fertőt?

Az én célom nem a felszín, 

De neked sajnos a minden a külcsíny..

Hogy értenél, ha nincs is mivel?

Hogy látnál, ha becsukod a szemed?

Hogy éreznéd a világot ha ellököd tőled?

Hiába mutatom, arroganciád erős méreg..

Nincs mit tennem, várnom kell mèg,

S ha nem nyitod ki szemed, nincs esély,

Bánatos szívvel lépek ki belőled,

S csak remélem hogy egyszer majd megértesz...