Fejvesztve

Vér folyik kedvedre,

S süllyed a hajó már, 

Hogy koholt ellenségeidet

Teljesen kicsináld.

Sosem volt benned,

Egy szemnyi jóság, 

Úgy bánja lelkem,

Gyermeked szomorú álmát... 

Anyaként sem érsz többet,

Kínodat is elkened, 

Csak vedd már kérlek ölbe

A lányod, ki szeretni szeretne.

Fókuszáljunk csendben,

A belső hangokra figyelve, 

S ne ócsárold kérlek 

Az egész napot fejvesztve..