Fegyvertelenül

Táram lassan üres,

Mint a kopaszodó fák, 

Töltényeim lábam előtt hevernek, 

Szél zörgeti a lombokat sárgán. 

Gondolatom fegyver, 

Szavaim a golyók, 

Leesnek mind lábad előtt, 

Hatástalanná tetted. 

Az ősz hidege kezembe szökött, 

Remegve ejtem le félelmem, 

Üresség szökik fejembe, 

Elvesztettem eszem a szemeidben.

Fegyvertelen szűzként csak nézlek, 

Mit tehetek? 

Kérlek melegítsd fel lelkem, 

A kezem, testem, mindenem!

De amíg nem teszed, 

Elrejtem testem szőrmés lepelbe, 

Kedvesen mosolygok másokra, 

Ne haragudjon meg rám senki, 

Hisz célpontá válhatok gyorsan:

Fegyvertelenül.