Eső

Dörög az ég, sötétül a kék,
bíborszínű fátylat bont az égi bánat.

Sötétek az utcák, foltosak a padkák
szürke árnyékot ontva az égi áldással.

Puha meleg teste, mik az ágyakban hevernek
libabőrös - fázón bújnak össze félve óvón.

Apró  pici gyerek kezek hidegen merednek
a bús ablak színtelen keretében
szemeiből kiolvasva kiolvasva látom:
Félek Anyu! Fázom!

Nagy-ÚR-férfi lábak a kanapén pihennek
most sem lesz hamar vég ennek a zivatarnak.

Ifjú tinik izgatott szemmel fogadnak ezerrel:
"Én végig merek futni itt erre!"...

Csendben vagyok, ülök magamban
már tudom hogy a magány mi párom lesz mindörökre.

Az eső szürkesége beszivárog mindenhova
unalmat hozva a boldog házasokra.

Hull az eső, hull a bánat
nem mondhatni hogy jó éjszakát mára.


Tiszaalpár, 2009.07.10. 22:39