Érzelmek

Letűnt korok, veletek mennék,
poros erkölcsök, bennetek élnék,
üres ígéretek, fejem elkerüljék,
bódító pillanatok, örömömet erősítsék..

fájdalmam néma,
másokban nyomot nem hagy,
hiszik hogy erős vagyok
én meg tartom a látszatot.

Felszínes világ bolondériája,
mindenki csak feladja, bár nem ezt várja
lesik egymást, ki bukik ki hamarabb,
ki a sötétebb, ki a parasztabb.

végül az adja fel, aki a legerősebb volt,
az adja fel, aki nekem fáj hogy felmond,
a munkában is elveszítek egy barátot,
munkán kívül, meg nem tudom mikor látom...

börtön, félelem, bűntudat, bánat,
bár ne ilyen hangot adnék a világnak..
mindegy ennyi volt, nagy sóhaj vége,
el kell fogadnom mindent elvégre..

Az érzelmek mindig jönnek, néha csendben
de néha feltörnek
van amikor jótékony, van amikor heves,
de mindig csak őszintén természetes.