Érezz!

Miért oly más?

Miért oly vonzó? 

Vajon van hasonmás? 

Vajon mitől nem olcsó?

Miért teszünk valakit kirakatba? 

Ha ő is csak egy ember, 

A fellegekbe emelve ráunhat, 

Hogy nem lát, csak felhőket. 

Unalmas a keringés, 

Csak beszélsz a semminek, 

Piedesztálra téve,

Semmi nem olyan, mint kéne. 

Fájdalommentes magány

Telepszik rám, 

Rajtam a bélyeg,

Túl szép vagy nékem. 

Összetett, kacér, mély 

Sikerre éhezvén, 

Okosan gondolatokat rakosgatva, 

Csak olvasgatom soraimat. 

Építek mindent, ahol lehet, 

Félni nem kell, nem megy, 

Arccal előre nekilódulni az életnek, 

Csak ez fontos mindenkinek. 

Mint mikor megfogod a pillanatot, 

Az első csók előtti zavarod, 

Elégni a naplemente tüzében, 

S vággyal ébredni álmod kertjében. 

Mind mind emberi mulandó, 

Érezni kell, légy hajlandó, 

Különben oda az élet különlegessége, 

Érezz, vagy légy szikla: ki kevés az élethez!