Engedj

lelkem merev,
szívem nincs,
hol éget
hol pedig sír.

elhagytam eszméletem,
nincs már hibám,
eltűnt a színtár
nem vagyok vidám.

de sírok?
szemem száraz,
lelkem könnyes,
itt kell hagynom minden léptem,
mert nem lát,
itt senki nem lát.

kitaposott utam figyelem,
a lián visszahúz,
lecsapom a kacsokat,
a sövény nem enged,
s mire lépek,
a még járatlan út túl csendes..

lesz-e ebből jövő?
mi lesz a válasz?
miért nem érem meg a szabadságot?
adjak érte aranyat?
legyek teljesen átlagos?
vagy csak simán hulljak alád, mint a másnapos?

nem.. én már nem vacilálok.
csak várok hogy engedj..