Egyszer úgyis megbánod!

tűrd némán a szenvedést
majd élvezd a fékevesztett szenvedélyt!

Suttogd bánatod a szellemeknek
kiabáld boldogan römöd az embereknek!

De ha jajjgatsz mint egy malac
s visítozva sírsz
ne várd hogy szívesen fogadnak
hiába van bármilyen rím...

Csak viselkedj úgy mint mondottam
s érezd hogy nekem van igazam
meglásd a felszín jól fenékbe rúg
majd sziréna érkezik, hangosan búg
kiabálják felerősödve: - Te kezdted! -
pedig éppen az áldozata vagy ennek...

élj hát átlagosan vagy máshogy
egyszer a világrajöttödet úgyis megbánod...!

...ha nem többször...

Szeged, 2010.02.21. 21:56