Egynyári

chillly24•  2020. november 22. 11:51  •  olvasva: 51

Törékeny tested vonalait nézem,

S te csak áldod a napot, 

Fényre szomjazva felállsz, 

Minden nap míg élsz, imádsz. 


Pedig kicsuktalak, 

Aljasul szomjaztatlak, 

Figyelem halálod perceit, 

Állsz szeretőn rettegve cserepedben. 


Virágaid fakón kitárulkoznak, 

Várják a kései megporzást, 

Vénül már a napsugár is, 

Valójában csak én tudom:

Haldokolsz. 


Sajnállak, de nem eléggé, 

Virágéleted véges, 

Egynyári múltod emlékén töprengek, 

Hogy mily szépen megleptél, 

És én mégsem szeretlek. 


Ember vagyok: nem törődöm, 

A magam biztonsága nem várhat, 

Minden mást halottá teszünk..

S én élvezem napfényes halálod. 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

chillly242020. november 23. 21:34

@legland: köszönöm, néha a halál is gyönyörű tud lenni. :)

legland2020. november 23. 09:02

Gyönyörűen írtad meg, kint felejtett virágaid pusztulásában, a szerelem halálát :)

chillly242020. november 22. 14:55

@skary: megesik hogy a csiga elesik.. :)

skary2020. november 22. 13:28

úú te istent játszol...

chillly242020. november 22. 13:13

@Gaffer: sajnálom a petúniámat, de kint marad. :)

Gaffer2020. november 22. 12:59

Kegyetlen, de ez a sorsuk az egynyáriaknak...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom