Egy kép a falon

chillly24•  2020. május 29. 09:11  •  olvasva: 180

Szalad az idő, kegyetlen

itt állok előtted, mozdulatlan
csak állok és várok, döbbenten
átértékelem a saját lelkem..

A szerelem mindig erős az elején,
a köd lassan száll csak fel,
aztán jön a hitegetés,
hogy biztos csak rosszul látom
végül rádöbbensz hogy mégsem.

Elszigetelt kis világomban nincs inger,
keresem a szépet, a jót, s nem tölt fel,
megfakult a kisugárzásom,
mint egy ősrégi festménynek.

pattog rólam a külcsíny,
aki rámnéz,
már csak elmélázva gondolkodik,
milyen lehetett az életem?

a ráncok vajon melyik évtizedben mélyültek el?
vajon megkapott mindent amit szeretett volna?
szerették annyira mint kellett?
tudott szeretni és a szerelemtől lángra gyúlni?
megtapasztalta az igaz szerelem keserédes ízét?

nem tudni, ez csak egy feslett kép
nem tudod, miért mosolyog még,
elhalványul az élete, mint a szeme
az akaratát leadja, marad a csendes közöny,
a letargia és a szomorú várakozás..

De vajon meddig bírja még?
Egyszer leveszik a falról megunják
és kidobják? Vagy majd restaurálják?
Dönthet a saját sorsáról,
vagy az se érdekli már?

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

skary2020. június 4. 20:17

@chillly24: egy megfagyott pillanat :) a zikon is..vallási túltöltöttséggel :)

chillly242020. június 4. 19:08

Végül is :D

skary2020. június 3. 14:48

@chillly24: és tod mi lesz belőle..ikon :)

chillly242020. június 3. 14:47

Majd a nyár felmelegíti :)

skary2020. május 30. 08:17

már nem...diakép...megfagyott pillanat