Egy hajszál élete

Kis csírája sem látszódik a létének,
mikor már tudja hogy nem sokára élni fog.
Te csak vakarod a fejed, azt hiszed korpás,
nem tudhatod, hogy ez egy áldás.
Kinő a kis szál, nem más mint egy kis babahajszál,
de mi mindent láthat onnan fenrtől?
Megsúgom, mindent amit te magad is
és még annál is többet!
Látja fejed, látja szíved, és hogy eszed merre vezet.
Látja hogy miket gondolsz,
hisz egy fejetek van, na mire is gondolsz?
Látja szeretőd, és azt
kinek csak a pénze kell.
Vagy láthat csodálatos szerelmet,
amivel egy szív be nem telhet.
Erősen felfokozott vágyakat,
mely kéjjel tölti meg egész tesedet;
forrón vonagló meztelen teseket,
melyek csendben egybekelnek.
De láthat nyomort és viszálykodást,
ahol mindig él a rimánkodás,
vagy pénz nélküli szeretetet,
ahol pénz helyett van a szegénység,
hogy mit meg nem tennék egy falat kenyérért,
hallja ott sűrűn a kis szál;
és pár nap múlva már tovább is áll,
mert jött a hideg, jött a tél,
kihullott már a kedves kis ősz szegénykém.
Megöregedtem én is,
de a kis szál mindenre emlékszik.
Őrizz hát meg minden emléket,
vigyázz rám kérlek
míg itt vagyok, s el nem visz a végzet.

Szeged, 2009.05.04. 17:13