Darabokban

darabos állapotomban elemezni magamat
nem járt a fejemben semmilyen gondolat
csak sírtam magamnak s a szavaknak
azt hittem semmi meg nem gátolhat...

Majd gondolatom hirtelen feleszmélt
elmém lassan megtért
s rájött arra hogy ez mind felesleges
meg kell tanulni úgy tenni, mintha nem is úgy lenne

Másra koncentrálva úgyis megoldódik
ha a hasznosra figyelve cselekedek tovább így
akkor megélhetem azt, amit valóban szeretnék
csak egy kis kitartás kellene még...

Egy kis hit és önbizalom kérdése a tény
hogy előre avagy hátrafelé haladok én...
csak tudnám hogy menniy innen a cél...
haladnék én előre, még, még!

De ha célt nem látok
s törődni nem törődnek velem
összetörök s eltűnök
a sötétségben egy darabig megbújok...
mert ekkor rettegek magamtól...

Szeged, 2010.03.12. 11:49