Csendben

Csendben vagyok,
gyilkos vagyok,
nem láttatot neked,
nem tudhatod mikor robbanok.

Direkt teszem már veled,
biztos érzed már,
közeleg a vég,
hiába a kapaszkodás.

Merénylő vagyok aki kivár,
a lelke kicsi sugallatára áll,
s akkor lép amikor tényleg robban,
nem szeretem ha csak a füst van.

Lelkem darabkái lehulltak rólad,
ami még fent van, az nekem is fájni fog.
De sosem könnyű az elindulás.

Elismerem, jó vagy,
boldog is voltam, 
volt hogy másra se tudtam nézni,
de ez elült,
s nem tettünk érte.

Nincs türelmem lenyelni a békád,
nincs már huzalmam a köröket róni,
mik eddig s eztán is feleslegesek lesznek.

El fogok indulni, túl sokat rágódtam,
de nem volt időm,
csak bevillant minden mint a villám,
a felismerés szárnyán ülve elkomorodtam.

Csendben vagyok,
várok hogy léphessek,
várom hogy elüljön a por,
s tisztán értesd hogy végeztem.