Csak vársz

Nem gondolhatok rád,

Nem hihetek többet, 

Nem láthatok belénk mást, 

Nem lehet. 

Nem tudom mi lehet amit érzek, 

Miért térek vissza mindig hozzád, 

Nem tudom rád aggatni feledésem fátylát. 

Mi vagy te nekem? 

Egy édes ábránd? 

Egy kitörni készülő belső vulkán? 

Melyikünk lesz a hunyó ki átlépi a határt? 

Félek lépni, s félek maradni, 

Őrlődöm de haladok, 

Ki érti? 

Lehet soha nem fogsz bennem megbízni. 

Ülök a hintámon, 

Néha közel hozzád, 

Néha távol, 

Nem tudom mi lesz az ég akaratából. 

Kellesz is, nem is, 

Nem tudom mi helyes, 

Félek bármit is tenni, 

Ellened vagy melletted. 

Számolok még inkább, 

Számolok ezerig, 

Milliónál tartok, 

S még a szemem takarom.

Nem tudom mit akarok, 

Félek benned is bízni, 

Törékeny gyöngy lelkem, 

Fél összetörni. 

Kukucskálok számolás közben, 

El sem bújtál,

Ott állsz előttem, 

De nem szólsz hozzám. 

Csak vársz.