Csak szavak...

Csak szavak...

Csak szavak folynak ki tollamból,
pont mint a tavak, amelyekből kis csermely folydogál.
Nincs értelme, csak rímek sora,
nincs tartalma, csak szerelmes szavak.

Minden csupa szabály és felszín,
nem érezni, hogy költő-e ki ír.
Csak egy tinédzser, ki örül hogy nem sír
S szavakba önti azt ahogy él.

Nincs benne értelem, nincs benne logika
Csak üres szavak és csip-csup vágyak.
Szeretnék szárnyat adni a világnak,
de nem látom hol teljesülhet a vágyam.
Szerelem? Szenvedély? Kesergés? Megszűnés?
Nem tudom, de szeretném, s egyszer majd mind bizonyítom.

Marad hát nekem az, mi én magam vagyok,
elkezdeném, de mire kezdem,
már rég befejeztem.
Mi légyen hát mondd! Mit csináljak hát?
Írjak, költsek, s hallassam a lant hangját?
Vagy hunyjam be szemem s fordítsak hátat?
Talán...