Benned

Benned jártam, két teljes lábbal,
szerelmem kezdett megszilárdulni,
szívem nyugodtan vert tőled távol is,
s elért, az alig ismert boldog lét.

De benned van még a fék, mi visszavet,
felhők felé indulva a földre ránt,
gyomromba értelmetlen gombócot formálsz,
megijesztesz, bizalmamat titkon szétharapád.

A legnagyobb büntetésed a csended,
emlékeztetsz valakire ezzel,
ki túl sok fájdalmat okozott a csenddel,
ezért ezt nem szeretem benned.

Reménytelenségem rendet parancsol,
makacsságom időt enged neked,
szerelmem kicsit mindig fakul,
s félek egyszer nem fogsz a csend után újra keresni.

Mondhatod hogy bután gondolkodom,
nő vagyok, egy érzékeny lény,
kibe belesajdult a szerelmes csend,
s könnyezve félem a hallgatak perceket.

Ez belém ivódott, türelmet kérek,
én tépem a határaimat,
néha megy, néha kitörök,
hullámvasút ekkor az érzelmi központom.

Amikor újra feltűnsz, agodalmam elszáll,
a gombócot megemésztem,
s elfelejtem milyen törött is vagyok nélküled.

S már benned jártam, mindenedben,
beléd feledkeztem s boldog voltam,
de most újra a földre rántottál.