Apátia

boldogság, szerelem: hová mentek?
érzelmek, szenvedély: nem érezlek!
szürkébb a kedvem mint az őszi ködnek
nem érzek semmit: se jót se rosszat
csak ülök s bámulok: a fejemből nézek
giccs, szegénység, dallamok most csak érdektelen képek
ezt nem értem: mert boldog vagyok
reméljük ez csak egy állapot
mit holnapra gyorsan kialszok...
nincs kedvem semmihez
mert elment a kedvem a semmibe
a szürke világ érzéstelen termébe
s én vagyok ott a mai nap díszvendége.
Megtesznek nékem minden szürkét mint a por
csak hogy ne legyen olyan ami a lelkembe hatol
kosszal sárral mocsokkal temetnek
ásnak olyan lyukat amire nem is emlékezhetek
s csak forgok - kavargok az érzéketlenségben
hogy kiéljem e szürke kedvű dámát
s ne örüljek ha látnék
hisz túl szürke és istentelen e világ...
minek hát éreznem? (ha az fáj)

úton Szegedre, 2010.07.02. 19:03