Álom-város

Ezer és ezer szív dobban,

Egymástól pár méterre, 

Betontömbök ölelésében, 

Sarkam összekoccan. 

Egyszerűen nem értettem, 

Hogy lehet szeretni e helyet, 

Hol barátság s önzőség bugyra van, 

Sokszor sok ember koppan. 

De itt a sötét mellett fény is van, 

S az embernek egy társulata,

Hol vállt a vállnak vetve,

Haladnak előre egyre. 

Nem rágódva a múlton, 

De ha mégis, felkarolom, 

S mehetünk előre komám,

Ne a fájdalmadon állj! 

Sok lelkes családdal az idő is halad,

Sok érzelem is ide mutat,

Szeretem a múltat, 

Megfog a jelen, s álomba ringat a jövő. 

Soklelkes álmom, 

Majd holnap valóra váltom, 

De most visszahúz a múltam, 

Csodát nem tehetek, 

Reménykedem én is elég leszek,

S egyszer álmaimhoz visszatérhetek!