Ádámnak

Nagy hős vagy, 
édes dalia,
kinek sorsa kezében pihen,
akkora az akarata.

Sok mindent nem ért még,
nem csapta arcul a szél;
nem fájt neki még lét
nem volt még annyira vonzó a sötét...

Pedig ha tudná..
az éji himnusz meggyógyítaná
az aszott kezek simogatnák,
s természetes lenne a magány.

De nem, ő egy vidám
egy talpraesett, aki lát,
értelmes és jópofa
de nem találta meg a helyét soha.

Értelmes de fél,
nincs olyan ki fogná a kezét,
nincs olyan kiért oda lehetne,
mert nem felel meg a kritériumnak egy sem.

De lesz majd még idő: nem is kevés,
amikor már boldogságban úszik a rét,
ha majd minden meglesz, ahogy tervezted,
s nem kell kölcsönért menned se hitelhez.

Barátod is lesz egy- kettő,
nem kell sok, elég kettő
de higgy s küzdj értük mint a nőért,
vagy mint a pályán minden egyes gólért!

Tedd így, csináld tovább, 
légy eszes és élj már! 
Nem kell változtatnod,
jó így minden,
fejet hajtok előtted,
a tiszteletemet adom neked! :)




/rögtönzött vers, kérésre/