A tánc vége

A királynő elfáradt,

Leült a bánat szavára, 

A király máshol van, 

Csak kergeti az álmokat.

Táncuk most véget ért, 

Elmúlt már a forgás,

Maradt a keserű szédülés, 

S a holt fájdalom.

Koronád leveted, 

A királytól elrejted,

A téli széltől kifehéredett lelked, 

S békédet ím nem leled. 

Rongyod elfoszlott, 

S porrá hullott szerelmed,

Már csak fajdalmad kel fel, 

S az összetört szíved. 

Szemed fátyla elsötétült, 

Kiégett szelídséged,

De félelmeden felül vagy,

Az erőd kemény mag. 

A fehér király feladta, 

Nem hoz boldogságot holnapra, 

Csak játszik az élet értelmével, 

S közben vakon tagad mindent.

Mi jöhet még? 

Új világ és felejtés, 

De tudd mindig honnan 

S ezután hová lépsz!

Esztinek 🖤