A délutáni alvásról

Ma aludtam délután
s mikor felébredtem
azt hittem hogy hó vár
mert amit láttam az ablakon
olyan volt mint a hó szabadon
s örültem a fehérnek
amíg fel nem fogtam hogy csak képzeltem...

Milyen csalfa hát a szem ha képzeleg
mért tesz velem ilyet ha nem kérem?
S már álmodni sem hagy bármit
és küldi a szív vágyait
amelyek nem biztos hogy valóra válnak
s csak gyötörnek néha ezek az álmok...

és újra azt hinném hogy hó fedi a gondolatot
majd némán döbbenek az igazra az ormótlanra
s felkelek kótyagosan sután az álmomból
csak az a furcsa hogy ez már éber álom volt...