A bánat dala

Fájdalom és bánat járja át testemet
le kell állítani mindenben magamat
mindig csak negatívan látom
hogy az életben magammal hogyan játszom

Kicsinyes gőg hatalmas önzés az,
mi új primitív életemben tombol
de ez az arc fura hogy nem horkol
többet "pörög" és viccelődik
a barátokkal többet törődik...

Alapjáraton nincs hát szükségem rájuk?
Nálam rajtam kívül minden csak várhat?
Ennyire elvakult lennék és sajnáló?
Akkor miért születtem erre a világra?

Egy semmit érő feledékeny bamba tapló
ki most a kezében levő tollal akaratoskodik
s nézi a félhold sarlót
hátha visszavonyít a magányának...

Álmodozó szomorú képtelen élettel
bohóckodok vidítok embereket ál-éléetkedvvel
mert azt hiszem boldog vagyok velük
csak az a baj hogy ez mind én vagyok...

Kár hogy félresikerültem
bár tudnám hogyan szabaduljak---
s kitagadnának az élők sorából
már senki sem jönne ki miattam a sodrából...
Mert nem kellek senkinek
és már nem érek semmit sem...
  Itt nem...