24 óra nélküled

borongós magány éjeken
mikor nem vagyunk túl a kéjeken
egyedül otthon csüggedve
várom a jelet hogy küldd, Istenem

hideg párás hajnalokon
szétfeszít az ideg s hallgatom
a párját kereső szerelem-gerlét
mi akkor húz el ablakom mellől
s kereslek én is téged
a szürke könnyes messzeségben

melegedő délelőttökön

dolgom akad bőven
nem jutsz ím eszembe
nem kínzom magam nevetve...

de a forrónyári délutánokon
mikor már megöl a féltés s az unalom
elfőlök a saját levemben
s a gerlét hallgatnám ha lehetne
csak hogy ő már odébb állt kótyagosan
mámorba úszva, áthaottan

így várom az est köd-veremét
hogy zuhanjon mihamarabb elém,
s ne reménykedjek abban
hogy téged láthatlak akár már azonnal...

Tiszaalpár, 2010.07.16. 21:00